Pénzes Péntek,
avagy a Vállalkozásfejlesztés Éjszakája

Nyílt levél a látogatókhoz

Kedves Vállalkozó Kollégám!

Kérlek, engedd meg, hogy (a valószínűleg idősebb jogán) ezzel a személyes hangú levéllel forduljak Hozzád.

Nem tudom, hogy a saját álmaid megvalósítására lettél-e vállalkozó vagy a külső körülmények nyomására; nem tudom, hogy távlati személyes céljaid kötődnek-e a vállalkozásodhoz vagy "így alakult"... de a világ, ahogyan Tamási Árontól tudjuk, mégiscsak azért van, hogy az ember valahol otthon érezze magát benne - és hol másutt érezhetnénk otthon magunkat, mint a saját vállalkozásunkban, amelyet magunk hoztunk létre; hol másutt érezhetnénk otthon magunkat, mint ahol a kimondott és a kimondatlan szavakat is értjük?

Lehet, hogy nem ilyen világra vágytál, nem ilyenné akartad építeni. Sokan vagyunk így. De itt élünk, így élünk: ebben és ebből kell létrehoznunk a magunk világát, amely az egyetlen életünk tartalma és értelme, a gyermekeink előtti minta.

Magunk között vagyunk - mert az, akivel nem vagyunk egy hullámhosszon, a fenti bevezető mondatok után úgysem olvassa tovább ezt a levelemet...

Magunk között kimondhatjuk: a vállalkozásunk igazi célja nem az, amit az üzleti tervekben leírunk. A vállalkozásunk igazi célja önmagunkhoz és szeretteinkhez kötődik: a családunk anyagi biztonsága, előbbrejutása; a saját szakmai ambícióink megvalósítása; az önállóságunk, a kiszolgáltatottságtól mentes életünk megteremtése; a passzív jövedelem, korai "nyugdíjbavonulás";... kinek mi. Ezt akarjuk elérni, tisztességes módon: másokat nem akadályozva abban, hogy ők is elérhessék a saját céljaikat. Ehhez eszköz a vállalkozásunk; csakhogy az eszközök néha hajlamosak "átvenni az irányítást".

A furcsa az, hogy bármelyik részletkérdésben tanácsadók sokaságához fordulhatunk; csak éppen a lényegben vagyunk magunkra hagyva. Válogathatunk a lehetőségek között, ha arra keressük a választ, hogy hogyan szervezzük meg a termékünk gyártását, hogyan válasszunk munkatársakat, hogyan ellenőrizzük a kiadásainkat, hogyan reklámozzunk, hogyan... hogyan... hogyan... És alig van arra vonatkozó útmutatás, hogy mit; és szinte egyáltalán nincs arra vonatkozó útmutatás, hogy miért.

Pedig éppen az a legfontosabb, hogy tisztázzuk magunkban azokat a célokat, amelyekért tevékenykedünk: mi lesz a tevékenységünk hozadéka önmagunk és szeretteink számára. A vállalkozásunknak is akkor van értelme, ha örömben csináljuk: ha érezhetjük, ahogyan a magunk céljaihoz visz egyre közelebb.

A Pénzes Péntek néhány így gondolkodó vállalkozó "egymásra találásából" indult.

A találkozásaink abban erősítenek meg bennünket, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel az érzésekkel, noha a vállalkozók nyilvános megszólalásaiban, a médiában, a köztudatban nem erről van szó.

Így született az ötlet: ha nem létezik tanácsadás abban, hogy hogyan lehet eredményesen és örömben vállalkozónak lenni, hogy hogyan lehet önállóan, de mégsem magányosan tervezni és tevékenykedni - akkor íme: máris felfedeztünk egy "szolgáltatási hézagot"! Hozzunk tehát össze olyan "csapatot", amelyben vállalkozási "edző" és teszt-szakember, tréner és tananyagkészítő, pályázatíró és közösségépítő, média-szakember és szervezetfejlesztő adja össze a szakértelmét - és adjunk mi magunk tanácsot egymásnak és a hozzánk forduló más vállalkozóknak!

Gyere el, nézd meg, tapasztald meg ennek a működését! Vedd igénybe, ha úgy érzed, hogy a magad vállalkozása is hasznát veheti! És - ha úgy gondolod - van még hely a csapatban...

A Pénzes Pénteken való találkozás reményében üdvözöl

Péter

(Gerő Péter tanár, "Az élethelyzethez igazított tanulás" tankönyv szerzője)